A névelők Akárcsak a magyarban, a németben is, mint minden más nyelvben, találhatunk névelőket. Ezeknek két fajtájuk van: a határozott és határozatlan. a) A határozott névelő A határozott névelők a magyarban az "a" és "az". Ezek német megfelelőji a "der", "die" és "das". A németben azért három van, mert a főnemek három csoportra oszlanak: hímnem, nőnem és semleges nem. Mindezek mellett különböző esetekben állnak: alany, tárgy, részes, birtokos. Az alábbi táblázat talán jobban szemlélteti: HÍMNEM NŐNEM SEMLEGES TÖBBES SZÁM
ALANY eset der die das die
Minden névelő többesszámban megegyezik. A hímnem és semleges nem Birtokos esetében a "(+s)" azt jelenti, hogy a főnévhez egy "s"-t kell csatlakoztatnunk. Ez a főnevektől függően lehet "es", "s", ill. ha a főnév "s"-re végződik, akkor nem kap végződést. b) A határozatlan névelő Ez nem más, mint az "egy". Ennek német megfelelője az "ein". A főnevek nemétől és a különböző esetektől függően ezek is megváltoznak. HÍMNEM NŐNEM SEMLEGES TÖBBES SZÁM
A. e. ein eine ein - A határozatlan névelőnek NINCS többes száma. Helyette a tagadó alakját, a "kein", "keine", "kein" alakokat szoktuk használni. A "(+s)" ugyanazt jelenti, mint a határozott névelő esetében. A németben a különböző eseteket inkább német megfelelőjükként szoktuk emlegetni.
Alany eset - Nominativ |