A mondatok 2. A mondatok másik nagy fajtája a németben a szenvedő mondatok. Az az egyszerű szabály, hogy a cselekvő mondat tárgya lesz a szenvedő mondat alanya. Ez a következőképpen valósul meg:
Ich lese ein Buch in meinem Zimmer. ugyanez szenvedő mondatban:
Ein Buch wird von mir in meinem Zimmer gelesen. A szenvedő mondatot rendszerint cselekvőnek fordítjuk. A példában jól láthatjuk a szenvedő szerkezet felépítését: első helyen a tárgy áll alany esetben!, utána a werden -t ragozzu az ige helyén, ezután az alany következik von+Részes esetben, majd a többi bővitmény, a mondat végén pedig az ige befejezett melléknévi igenévi alakja áll. A "man" általányos alanyt NEM írjuk és fordítjuk bele a szenvedő mondatba! Ugyancsak megkell jegyeznünk, hogy ha a cselekvő mondatnak nincs tárgya, akkor a szenvedő mondat első helyére az "es" kerül. Még egy fontos szabály, hogy a visszaható (sich -es) igéknek NINCS szenvedő alakjuk! Nézzünk példákat, talán így érthetőbb lesz: a) jelen idő Az előbb leírtak általánosságban érvényesek a szenvedő szerkezetre, a leírt képzési módszer azonban csak a jelen időre.
Egy szemüveget látsz a kirakatban.
Minden nap farmert viselnek.
Én a szupermarketben vásárolok.
Mi aggódunk a gyerekekért. Természetesen módbeli segédigével is tudunk szenvedő szerkezetet létrehozni. Ekkor a mondat elején szintén a cselekő mondat alany esetű tárgya áll, második helyen a módbeli segédigét ragozzuk, utána a von+Részes esettel kifejezett alany áll, majd a többi bővítmény, az ige befejezett melléknévi igenévi alakja, a mondat végére pedig a werden kerül ragozatlanul.
Tudok mondatokat írni a füzetemben. b) elbeszélő múlt idő Elbeszélő múlt időben a "wurde" -t ragozzuk az ige helyén, a mondat végén pedig az ige befejezett melléknézi igenévi alakja kerül, a többi mondatrész nem változik. Példa:
Ti az előző évben utaztatok Ausztriába. Ugyanez módbeli segédigével: a módbeli segédige elbeszélő múlt idejű alakjának ragozott alakja, a mondat végén az ige befejezett melléknévi igenévi alakja és a werden ragozatlanul áll.
Én szerettem levelet írni a nagyszüleimnek. c) befejezett múlt idő Itt a "sein" -t ragozzuk az ige helyén, a mondat végén az ige befejezett melléknévi igenévi alakja áll, utána pedig a worden.
Tegnap egy bőrkabátot viseltem. Ha ugyanezt az igeidőt módbeli segédigével akarjuk kifejezni, akkor a "haben" -t ragozzuk az ige helyén, a mondat végére az ige befejezett melléknévi igenévi alakja, majd a werden és a módbeli segédige ragozatlanul kerül.
Te Mozart zenéjét akartad hallgatni a szobában. d) feltételes jelen A feltételes jelen időt úgy képezzük szenvedő szerkezetben, hogy az ige helyén "würden" -t ragozzuk, a mondat végén pedig az ige befejezett melléknévi igenévi alakja áll.
Olvasnék egy könyvet iskola után. Hasonlóképpen, itt is tudunk módbeli segédigével szenvedő mondatot képezni. Ekkor a módbeli segédige feltételes jelen idejű alakját ragozzuk az ige helyén, a mondat végén az ige befejezett melléknévi igenévi alakja, és a "werden" ragozatlanul áll.
Meg szeretné nézni a filmet a moziban. e) feltételes múlt Feltételes múlt időben az ige helyén a "wäre" segédigét ragozzuk, a mondat végén az ige befejezett melléknévi igenévi alakja, és a "worden" ragozatlanul áll.
Mi tettünk egy kirándulást a barátainkkal. Ugyanezt az igeidőt módbeli segédigével is ki tudjuk fejezni. Ilyenkor a "hätte" -t ragozzuk az ige helyén, a mondat végére az ige befejezett melléknévi igenévi alakja, majd a "werden" ragozatlanul, végül a módbeli segédige főnévi igenévi alakja kerül.
Diszkóba kellett volna mennem éjjel. |